A hírközlés a falvakban – így Solymáron is – egészen a 20. század közepéig dobolás útján történt: a kisbíró hirdette ki azokat a fontos közleményeket, rendeleteket, vagy akár magánhirdetéseket, amiket a lakossággal tudatni szerettek volna. Az úgynevezett dobolási könyvek – melyből egyet a Helytörténeti Gyűjtemény is őriz – így különösenMEGHALLGATOM

A Helytörténeti Gyűjtemény sok szőlőműveléshez kapcsolódó tárgyat őriz. A solymáriak számára kiemelkedően fontos volt ez a gyümölcs, ezért az 1800-as évek közepén több volt itt a szőlőskert, mint a szántóterület. A helyi szőlő- és borkultúráról Mentesi József hobbikertész, -borász mesélt Tóth Piroska Annának.MEGHALLGATOM

A solymári helytörténeti gyűjtemény több, mint 700 archív fotót őriz, hiszen a régi fényképek nem csak a rajtuk szereplő személyek, családok számára lehetnek fontosak, hanem egy-egy közösség, település történetéről is sok mindent elmesélnek. A solymári fényképekről Elischné Draxler Erzsébettel beszélgetett Tóth Piroska Anna..MEGHALLGATOM

A Pilisi medence, így Solymár 20. századi történetéhez is szorosan kapcsolódik a bányászat. A helytörténeti gyűjteményben őrzött, bányászattal kapcsolatos tárgyi emlékek Hegedűs András helytörténeti kutató, a környékbeli bányák történetéről, solymári bányászokról és bányászattal kapcsolatos helyi emlékekről szóló összefoglalója nyomán válnak mesélő tárgyakká.MEGHALLGATOM